Önfegyelem

Az Önfegyelem egy olyan képesség, amely helyes és szükséges irányba tereli a tehetségünket és az erőforrásainkat.

Önfegyelem hiányban sokszor előfordulhat, hogy óriási energiákat fektetünk valamilyen látszólag feszültségcsökkentő, időrabló és a céljaink szempontjából valójában nem előrevivő, sőt akár hátráltató cselekedetekbe.

Az Önfegyelem lassan alakuló és változó készség, sokszor keverik a fegyelmezettséggel, ami valamilyen fontos célnak, vagy külső hatalomnak való alárendelődésként írható le. Fegyelmezett akkor vagy, ha megteszed azt is, amit igazából nem akarsz megtenni, annak érdekében, hogy elérd azt a célt, ami előtted lebeg. Az edzések alatt összpontosítok a célomra, az összpontosítás alapja pedig a fegyelmezettség. Az Önfegyelem az, amikor ezt a fegyelmezett viselkedést már önmagadért vagy képes végrehajtani. Önfegyelem nélkül egyéni- és csapatsportokban lehet kiemelkedően nagy teljesítményeket elérni. Talán a sport a legkiválóbb példája annak, hogy önfegyelem nélkül senki nem jut el a dobogó közelébe sem. Önfegyelem hiányában a kisebb kudarcok is eltéríthetnek a céloktól, nehezebb a mindenkinél előforduló hullámvölgyekből kikecmeregni. Az edzés azt jelenti, hogy összpontosítok a célomra – az összpontosítás alapja pedig a fegyelmezettség. Az Önfegyelemhez mutatja meg azt is, hogy valaki mennyire kitartóan képes küzdeni a céljaiért.

Önfegyelemre van szükség a csapatsportokban egy-egy kiélezett helyzetben ahhoz, hogy a nagy érzelmi nyomás ne szabálytalanságokban “süljön ki” vagy ahhoz, hogy ilyen helyzetekben is megmaradjon a koncentráció képessége egy-egy pontos passzhoz, vagy kapura rúgáshoz, dobáshoz. Az egyéni sportágakban is Önfegyelemre van szükség az előre kidolgozott stratégia (pl. hogy egy kajakos hogyan ossza be az erejét, mikor “robbantson” egy futam alatt) végig viteléhez.