Kudarc -,Siker tűrés

A frusztráció gyakran a csalódás élményéhez köthető, általánosságban: az az érzés, amelyet egy célirányos cselekedet meghiúsulásakor, illetve valamely várt jutalom elmaradásakor érzünk.

A frusztráció elviselésének egyénre jellemző képessége a frusztrációs tolerancia.

Ennek alacsony vagy magas mértéke azt a frusztrációmennyiséget jelöli, amennyit az egyén képes elviselni anélkül, hogy eredetei célját megváltoztassa. A frusztrációs tolerancia azt fejezi ki, hogy a csalódások elviselésének határa van. Alacsony frusztrációs tolerancia esetén az egyén a legkisebb kudarcra vagy bármilyen kis akadályra türelmetlenül, hevesen, indulatosan reagál, emiatt az alacsony frusztrációs tolerancia az együttműködés gátló tényezője lehet. Legtöbbször az alacsony frusztrációs tolerancia áll a szabálytalanságok (labdajátékok) érvénytelen kísérletek (atlétika) hátterében.

Szélsőséges esetben a másik véglet, a nagyon magas frusztrációs tolerancia is nehezítheti az együttműködést, mert ilyenkor az egyén akkor sem kér segítséget, ha kezd túlterhelődni egy feladattal.
A frusztrációs toleranciának van tehát egy egyénfüggő, optimális szintje, amit fontos mérni, hogy ehhez lehessen igazítani például egy sportoló terhelését.

A sportban nem csak a kudarc- hanem gyakran a siker terhét is el kell viselni.

Leggyakrabban előforduló példa, hogy a sikerek mentén növekednek az elvárások is egy sportolóval szemben, ami egy bizonyos szint fölött hasonló frusztrációt okozhat, mint akár egy kudarc élmény, klubcsapatok és válogatottak is képesek látványosan “megrogyni” egy-egy hosszabb sikerszéria után.