Konfliktus kezelés

Konfliktus leggyakrabban két vagy több olyan egymással szemben álló egyén- vagy csoport között húzódhat, akiknek szükségletei a felek észlelése szerint egymást kizáróak, közösen nem elérhetőek.

Léteznek konstruktív konfliktusok, melyek energiákat szabadítanak fel, serkentik a kísérletezést, a cselekvési alternatívák jobb kiválasztását, ezáltal valamilyen pozitív változás irányába mutatnak. A destruktív konfliktusok ezzel szemben a negatív kimenetel felé tartanak, rombolják a kapcsolatokat, csoportok felbomlásával járhatnak.

Két egyén- vagy csoport közötti konfliktusban minden fél a saját konfliktuskezelési stratégiájával vesz részt, ez lehet például versengő, elkerülő, alkalmazkodó, kompromisszum kereső, együttműködő, problémamegoldó stratégia.
Különböző helyzetekben és konfliktusokban különböző stratégiák vezethetnek eredményre, például csapaton belüli konfliktusok esetén általában az együttműködési és a problémamegoldó stratégia a legkifizetődőbb, de amennyiben a csapat működéséhez fontos a csapaton belüli rangsor meghatározása, a versengő stratégia kerül előtérbe. Jellemzően minden fent leírt konfliktuskezelési stratégiának birtokában vagyunk, csak különböző mértékben jellemző ránk egyik vagy másik stílus.

Konfliktuskezelésre van szükség, legtöbbször az edző vagy a csapatvezető bevonásával, olyan csapatokon belül, ahol nagyjából azonos képességű és erősségű versenyzők találhatóak ugyanarra a pozícióra (pl. csatárok egy futball csapatban vagy autóversenyzők egy F-1 istállóban). Egy csapaton belül a sportban amúgy elsődleges versengő stratégia (ami ideális esetben az ellenfélre irányul) a csapat összetartás és eredményesség szempontjából destruktív lehet és a csapat teljesítményének csökkenéséhez vezethet (széthúzás, motiválatlanság).