Motoros készségek

A motoros képességek valamely mozgásos cselekvés (teljesítmény) végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, amelyek visszavezethetők a születéskor genetikailag meghatározott és a fejlődés során szerzett, tanulás útján elsajátított összetevőkre. Veleszületett adottságokra épülve, különböző tevékenységek végzése során, tanulási, gyakorlási folyamatokban fejleszthetők, illetve bontakoztathatók ki.

A motoros képességek csoportjai :

  • kondicionális képességek
  • koordinációs képességek
  • ízületi mozgékonyság

A kondicionális és koordinációs képességek, valamint az ízületi mozgékonyság – különböző szinteken ugyan, de – minden mozgásos cselekvés végrehajtásában egységesen vannak jelen.

kép forrása: http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Kiraly-Szakaly%20-%20Mozgasfejlodes%20es%20a%20motorikus%20kepessegek%20fejlesztese%20gyermekkorban/mozgasfejlodes_korr.html

A motoros képességek csoportjai:

  • kondicionális képességek
  • koordinációs képességek
  • ízületi mozgékonyság

A kondicionális és koordinációs képességek, valamint az ízületi mozgékonyság – különböző szinteken ugyan, de – minden mozgásos cselekvés végrehajtásában egységesen vannak jelen.

(A teljesség igénye nélkül a motoros képességekről)

Kondicionális képességek

A kondicionális képességek olyan motorikus tulajdonságok, amelyek egymással és a koordinációs képességekkel szoros összefüggésben a mozgásos cselekvés sikeres létrejöttéhez szükséges erő, gyorsaság és állóképesség feltételeit teremtik meg.

Erő:

a külső erők és a mozgás közben fellépő erők, ellenállások legyőzésének képessége az izomzat aktív erőkifejtésének (rövidülés és feszültségnövekedés) segítségével.

Gyorsaság:

A gyorsaság a mozgások adott feltételek melletti nagy sebességű végrehajtását jelenti. Az a képesség, amely lehetővé teszi egyrészt a legnagyobb sebességgel történő haladást, másrészt a különböző cselekvésformák – a technikai követelményeknek és az eredményes végrehajtás feltételeinek megfelelően – lehető legrövidebb idő alatti végrehajtását.
A gyorsaság fajtái a mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság), a gyorserő, a gyorsasági állóképesség, a reakciógyorsaság és a helyzetgyorsaság.

Állóképesség:

A szervezet fáradással szembeni ellenálló-képességét hosszan tartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással hosszú ideig képes munkát végezni.

Koordinációs képességek

Mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a gyakorlatanyag vagy sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását, összekapcsolását értjük. A mozgáskoordináció létrehozásában a szervezet információforrásokból gyűjt jelzéseket, ezért fontos tudni, hogy milyen receptoroknak, érzékszerveknek és szervrendszereknek, analizátoroknak van szerepük a folyamatban.

A koordinációs képességek a mozgásos cselekvések végrehajtásának szabályozásában érvényesülnek, továbbá a mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdaságos, csiszolt mozgásban, a cselekvéstanulás eredményességében jutnak kifejezésre.

Az alapfeltevés szerint a mozgáskoordináció az éppen zajló cselekvésekből szerzett szenzoros információ használata segítségével szabályozott. A célérték és a tényleges érték közötti különbségeket feltárjuk, és ennek megfelelően javítjuk (TOTE elv). A mozgáskoordinációhoz szükséges időt elsősorban a kapott és feldolgozott visszajelzés határozza meg.

A szem-kéz koordináció azt a képességet jelenti, hogy a látást és a kéz mozgását célzottan összekapcsoljuk. Ezek az alapvető képességek előfeltételei mindenféle tevékenységnek, így az írás és olvasás, valamint a(z eszközös) sporttevékenységek elsajátításának is. A perifériás látás használatára van szükség a kéz irányításához. A szem-kéz koordináció egy bonyolult folyamat, reflexek leépülése, tudatos cselekvések begyakorlásának sorozatából áll.

Szenzomotoros koordináció: A mozgás szabályozása az észlelési adatok alapján. A szenzomotoros működés, azaz, az érzékszervekkel felfogható ingerekre adott mozgásos válasz, az emberi gondolkodásnak egy kezdeti, a beszéd kialakulását megelőző fejlődési fokát jelzi. A szenzoros integráció egy képesség, amivel szervezzük és feldolgozzuk a különféle érzékelési csatornákból agyunkba érkező információkat, amire szenzomotoros válaszokat adunk. Például: repül felém egy labda (érzékelem, az irányát, a sebességét és a távolságát) és arrébb lépek, hogy ne találjon el. Ez utóbbi az adekvát, azaz a szituációnak megfelelő szenzomotoros válasz.