Lényeglátás

Az információfeldolgozás megismerő (kognitív folyamat), az inger és a válasz között lejátszódó gondolkodási szakasz, amely magában foglalja az észlelést, az emlékezést és a megértést.

Az emberi információfeldolgozás mechanizmusai:

  • érzékelés (az információ felvétele)
  • érzékszervi tár
  • figyelem (az információ szelektálása)
  • emlékezet (információ tárolása, felidézése)
    • rövid távú memória
    • hosszú távú memória
  • gondolkodás (elsajátított megoldásmódok, következtetések, problémamegoldás)

Az érzékelés és az észlelés a külvilág és az ember közötti közvetlen kapcsolat. Az információszerzés során nyerünk tudomást a körülöttünk lévő jelenségekről, érzékeljük a külvilág jellemzőit, állapotát. Az észlelés során a tárgyakról, jelenségekről szerzett információink tudatosulnak. Az emlékezés során az információk tárolása történik, régebbi észleléseink előhívhatók memóriánkból, így felhasználhatók a gondolkodás folyamatában. A megértés a dolgok lényegének és összefüggéseinek feltárása, amely lehetővé teszi, hogy a megszerzett információk alapján cselekedni tudjunk.

A gondolkodás a megismerőtevékenység legmagasabb foka. Gondolkodásunk segítségével vagyunk képesek a problémák megoldásához vezető út megtalálására, szabályok megfogalmazására, alkalmazására, következtetések levonására és véleményünk megindokolására.

A lényeglátás vagy más néven áttekintő képesség az észlelés egy komplexebb, összetettebb formája. A lényeglátás során fókuszáltan, csak a céljaink szempontjából fontos, lényeges elemeket kell észrevennünk, anélkül hogy más oda nem illő, vagy zavaró tényezőket figyelembe vennénk.
Példa lehet az a szögletrúgást végző focista, akinek a pályán lévő sok sportoló közül azt az egy csapattársát kell látnia és figyelnie, akinek a labdát szándékozik rúgni. A labdajátékok során a labdapasszolási helyzetek igénylik a lényeglátást, ahol adott esetben a labdát fogadó csapattárs lesz a lényeges információ.

Az emlékezeti működés teszi lehetővé, hogy képesek vagyunk a múlt élményeit, tárgyait, jelenségeit megőrizni tudatunkban és újra látva, hallva, érezve azokat felismerni vagy csupán az emlékképekre támaszkodva előhívni azokat. Az észlelés során az idegrendszerben olyan változások mennek végbe, melynek következtében az észlelt dolgokról, eseményekről stb. emléknyomok keletkeznek.

Az emlékezés szakaszai:

  1. kódolás (elhelyezés a memóriában)
  2. tárolás (megőrzés a memóriában)
  3. előhívás (visszanyerés a memóriából) – felismerés – felidézés