Kockázatvállalás

A kockázatvállalás azt jelenti, hogy a személy önként vállal bizonytalan kimenetelű, kockázatos helyzeteket.

Az ilyen helyzetek kimenetele kétséges, nem lehet biztosat tudni róla. A kockázatvállalási hajlandóság egyén- és szituációfüggő. Az emberek, akik óvatosan viselkednek bizonyos szituációkban, máskor bátran kockázatot vállalnak, mindez a környezethez való viszonyuktól és érzelmeiktől, valamint korábbi tapasztalatoktól függ. Fontos, hogy a vállalt kockázat mértéke összhangban legyen képességeinkkel, lehetőségeinkkel, azaz tudnunk kell, hogy mennyit kockáztathatunk.
Egy sportoló kockázatvállalási hajlandósága edzés- és versenyszituációban egyaránt megjelenhet, a legáltalánosabb példa, hogy “mennyire teszi magasra a lécet”.

A kockázatvállalási hajlandóság alakulásában elsősorban az otthon látott minta, illetve a sikerek és kudarcok kapcsán kapott környezeti visszajelzések játszanak döntő szerepet. Sportolóknál az edző mentalitása valamint a csoporton belüli kockázatvállalás szintje nagyon erősen meghatározza a versenyző kockázatvállalását. A kockázatvállalás is fejleszthető, elsősorban támogató, bátorító visszajelzésekkel lehet növelni a kockázatvállalási hajlandóságot. Az egyén elsősorban a félelmei leküzdésével, és képességeinek reális felmérésével tehet ellene.

A kockázatvállalási hajlandóságra számos példát találunk a sportban. A már említett magasugró léc emelése mellett a kockázatvállalásról szól egy-egy nehéz szituációban a kapura lövés vagy dobás, a sebesség megválasztása (pl. autóverseny, kerékpárversenyek, síelés) vagy egy-egy “robbantás” (futás, evezés, kajak-kenu).