Figyelem

A figyelem a minket érő ingerek sokasága közötti különbségtételt jelenti – a figyelem határozza meg ugyanis, hogy mit észlelünk a beérkező információáradatból. A figyelem a környezetnek azon elemeit dolgozza fel, amely az éppen folyó tevékenység, vagy egy új tevékenység megindítása szempontjából fontosak (pl. a rajtot jelző hang, edzői instrukció).

A szakirodalomban előszeretettel hasonlítják a figyelmet egy reflektorhoz: a fényét ráirányíthatjuk a bennünket érdeklő dolgokra, kiemelve azt a környezetében levő, homályban maradó tárgyak közül. A reflektor fókuszát szűkítve a megvilágított terület kisebb lesz, de élesebb, míg szélesebbre nyitva a fókuszt, nagyobb területet tudunk megvilágítani, de kevésbé élesen.

A figyelemnek több fajtáját különböztetjük meg: szándékos figyelemről beszélünk, amikor tudatos, mentális erőfeszítést igényel az összpontosítás. Így tudunk akár egy unalmas órát is végig követni, ha később vizsgáznunk kell belőle. Ezzel ellentétben a spontán figyelem nem akaratlagos, és jellemzően szokatlan, erős ingerek, mozgó tárgyak váltják ki, legyen az egy szurkoló bekiabálása vagy egy mentőautó szirénája. A harmadik kategóriába az automatikus figyelem tartozik, ami nem igényel erőfeszítést, tudatosságot, és gyakorlás során alakul ki. Ez teszi lehetővé, hogy megosszuk figyelmünket, tehát több dologra tudjunk egyszerre koncentrálni. Végül pedig megkülönböztetjük az éberséget, azaz a kitartó figyelmet: a hosszú ideig fennálló nagy mértékű mentális erőfeszítést igénylő összpontosítást. Az éberség az idő múlásával jelentősen csökken, de többek között az elvárásaink, érdeklődési körünk, tapasztalataink és motivációnk is befolyásolja.

A sporttevékenység szempontjából fontos még megkülönböztetnünk a szelektív figyelmet, vagyis azt a folyamatot, amikor csak bizonyos kiválasztott információkat érzékelünk és elemzünk – például a meccsen az edzői utasításra figyelünk, a szurkolók zaja helyett. A figyelem erőssége is lényeges, egy bizonyos információra fordított koncentráció mértékét, a teljes koncentrációtól a könnyű figyelemelterelésig terjedő skálán. Végezetül pedig fontos szempont a figyelem megosztása, tehát az, hogy mennyire tudunk két dologra koncentrálni egyszerre – például a labdavezetésünkre és a támadó ellenfél mozgására.

Figyelmi kapacitás modellje szerint mindig egy adott figyelmi kapacitással rendelkezünk. (ennek mennyisége például függ aktuális állapotunktól is), ezt tudjuk megosztani tevékenységek között.

Vannak olyan tevékenységek, amelyeket automatikusan tudunk végezni, nem igényelnek tudatos figyelmi erőfeszítést (automatikus cselekvések), illetve vannak olyan tevékenységek, amelyek nagy figyelmi erőfeszítést, odafordulást igényelnek (kontrollált cselekvések). A gyakorlás, tapasztalás révén a kontrollált cselekvések automatikussá válhatnak (például autóvezetés, gépírás – annak megtanulása révén).

A figyelem függ az inger erősségétől (csökkenő inger hatására a figyelmünk is csökken).

A figyelem ideje, tartóssága (fluktuációja) függ:

  • érdeklődéstől
  • a figyelem tárgyától
  • mennyire vagyunk pihentek
  • életkortól

A sportpszichológia négyféle figyelemtípust különböztet meg, két dimenziót használva ehhez. Egyrészt a figyelem szélessége, terjedelme mentén lehet szűkfókuszú pl. erre van szüksége a röplabdajátékosnak szerválásnál vagy a sportlövőnek célzáskor, illetve lehet széles a figyelmi fókusz,amikor sok ingerre kell figyelni, amelyre a csapatjátékosoknak van szüksége. A másik dimenzió a figyelem iránya, amely lehet külső, a játékos a labdamenetre figyel vagy lehet belső, amikor a sportoló az érzéseire és gondolatataira irányítja a figyelmét. A verseny alatt változhat, hogy hová kell tenni a figyelmi fókuszt.

A figyelmet számos tényező zavarhatja meg, ilyenkor a figyelem leblokkol és a sportoló képtelen lesz koncentrálni.

A figyelmet megzavarhatják belső tényezők:
– gondolatok, félelmek, aggodalmak, amelyek a következőkkel kapcsolatosak

  • a múlt eseményeire gondolás (pl. a sportoló a múltbeli hibáin, kudarcain rágódik, újra és újra eszébe jut egy elveszített döntő)
  • jövő eseményeinek előrevetítése (mi lesz, ha…elveszítem a mérkőzést? …ha megsérülök?)
  • érzelmileg fontos helyzetekben elárasztják az érzelmek (pl. hazai pályán való bizonyítás)
  • a testi működésekre való túlzott figyelem (a szűk belső fókusz mindig rossz, kivéve új készségek tanulásakor)

A figyelmet külső tényezők is megzavarhatják és a teljesítmény szempontjából releváns ingerekről elterelődik a figyelem.

  • vizuális megzavartság (pl. család, TV kamera, ellenfelek teljesítménye)
  • auditív megzavartság (pl. tömeg hangja, repülő, hangosbemondó)
  • az ellenfél figyelemelterelő próbálkozásai

A figyelmi zavarok javítására számos módszer alkalmazható: negatív belső beszéd kiküszöbölése, pozitív belső beszéd kialakítása, az „itt és most”-ra való koncentrálás, célok kitűzése, versenyrutin kialakítása, biofeedback alkalmazása (bemutatja a test és a teljesítmény változását az érzelmek hatására, monitorozza a relaxáltság mértékét, azonosítja a stresszelő komponenseket a mentál tréning folyamán és megtanulja a sportoló visszavinni a figyelmét).