Szívfrekvencia variabilitás

A szívfrekvencia-variabilitás (HRV – Heart Rate Variability) a szívverések között eltelt időintervallum változásának fiziológiai jelensége.

Szívperiódus-variabilitásnak, ciklushossz-variabilitásnak vagy RR-variabilitásnak is nevezik, mivel mérésekor az EKG hullám magas, pozitív R-csúcsai között mért ciklushosszok változását figyeljük.

A szívverés ritmusa az egészséges embereknél sem teljesen szabályos, hanem a külső és a test belső környezetéből érkező ingerekhez alkalmazkodva rugalmasan változik.

A szívfrekvencia-variabilitás tulajdonképpen a szív válaszkészsége, amivel a körülményekre, a körülmények változásaira reagál. Ilyen inger lehet bármilyen hormonális vagy idegi impulzus, vagy a légzési és keringési viszonyok változása. Például belégzés közben mindig nő a szív frekvenciája, kilégzés során pedig lassul. Az idegrendszer szimpatikus változásai gyorsítják, a paraszimpatikus idegi ingerek lassítják a szív működését. A belső ingereket részben a test normális működése váltja ki (pl. belégzés és kilégzés), de hatással vannak rá olyan külső események, mint a stressz, a növekvő fizikai aktivitás, vagy akár a levegő szennyezettsége.

A szívműködés változékonyságának mértéke sokat elárul az ember általános egészségi állapotáról, fizikai és pszichés terhelhetőségéről, illetve stressztűrő képességéről.

Az RR-ciklushosszok alakulása megmutatja, hogy a két szívverés között eltelt idő befolyásolásával mennyire rugalmasan alkalmazkodik a szív a külső és a belső környezet említett változásaira. Minél magasabb a variabilitás, a szív annál sikeresebben küzd meg az őt érő kihívásokkal. A szívperiódus-variabilitás csökkenése hatékonyan előrejelzi a szívinfarktust, míg annak növelésével a szívbetegek túlélési esélye jelentősen megnő.

A szívfrekvencia-variabilitás optimális szintje különösen fontos a sportolók számára, hiszen ők folyamatosan olyan terhelésnek vannak kitéve, ami igényli a szív rugalmas alkalmazkodását.

Növekvő fizikai aktivitás hatására csökken a paraszimpatikus idegrendszer működése, a szimpatikusé pedig (a mozgás intenzitásának megfelelően) növekszik, a szív működése tehát gyorsul. A stressz hatására bekövetkező hormonális ingadozások szintén igénylik a szívműködés rugalmas válaszkészségét.

A szívműködés változékonyságát leíró indikátor, a HRV megállapítása során az egymást követő szívütések között eltelt időt mérjük, majd ebből hozunk létre valamilyen statisztikai mérőszámot, pl. az átlagos pulzustól való eltérést vizsgálva. A kapott értékből következtetéseket vonhatunk le a vizsgált személy általános egészségi állapotára és alkalmazkodóképességére vonatkozóan.

Különböző tréningek, gyakorlatok segítségével növelhető a szívfrekvencia-variabilitás.

Ilyen például a biofeedback tréning, ami javítja a szív rugalmas alkalmazkodását, ezáltal ellenállóbbá téve azt, így csökkentve a szív- és stresszbetegségek kialakulásának valószínűségét.