Pulzus

A pulzus az artériák (verőerek) szívveréssel megegyező ritmusú periodikus lüktetése.

A szív kamráinak összehúzódása vért pumpál a nagy és a kis vérkörbe (ezt nevezik szisztolés szakasznak), ami nyomásemelkedést okoz az artériákban. Ezek hulláma végigvonul az artériákon, ami pulzusként kitapintható a test minden olyan pontján, ahol a verőér egy csonthoz szorítható. Ilyenek a csukló belső oldala (arteria radialis), a nyak oldala (arteria carotis communis), a térd mögötti terület (arteria poplitea), a könyök mögötti terület (arteria brachialis), a lábfej (arteria dorsalis pedis) és a combverőér (arteria femoralis). A szisztolés szakasz után a kamraizomzat elernyed és újratöltődik vérrel (diasztolés szakasz), miközben az artériákban lévő vér nyomása csökken.

A pulzus mérésekor az érverések számát állapítjuk meg (frekvencia), ami megegyezik a szív percenkénti összehúzódásainak számával.

A szívfrekvencia normális értéke a 65-85 lüktetés/perc tartományban mozog. Bradycardiáról beszélünk, ha nyugalmi állapotban (általában ébredés után mérve) a szív a normálisnál lassabban, 60 pulzusszámnál kevesebbszer ver. A tachycardia a túl magas pulzusfrekvenciát jelenti nyugalmi állapotban: a percenkénti 150-180 ütés már életveszélyes.
A pulzus gyorsasága a gyermekkor alatt folyamatosan csökken. Egy újszülött (0-3 hó) pulzusa 100-160 ütés/perc, ami 6-12 hónapos korra 80-120-ra csökken. A gyermekeknél 1-10 év között a percenkénti 70-130 közötti pulzus jellemző, a 10 évnél idősebbeké és a felnőtteké pedig átlagosan 60-100 ütés/perc között mozog. Átlagosan a nők pulzusa minden korosztályban magasabb valamivel, mint a férfiaké. Az jó kondícióban lévő sportolók pulzusa 40-60 ütés/perc.
A pulzusszám használható az általános egészségi állapotot és fittséget mutató indikátorként. Az alacsonyabb pulzus jobb állapotra utal, habár a bradycardia is veszélyes lehet. A bradycardiás állapot főbb tünetei a gyengeség, az energikusság hiánya, a szédülés és az ájulás. A kórosan szapora szívverés általában lázasan, gyógyszerek mellékhatásaként vagy szívgyengeség esetén jelentkezik.

A mozgás közben mért ütés/perc érték és a terhelés között egyenes összefüggés figyelhető meg. Sportolóknál a pulzusszámot gyakran használják az edzések intenzitásának megválasztásakor: 220-ból kivonva az életkort megkapjuk azt a pulzustartományt, amelyben a szervezet maximális terhelés alatt van, de még nem veszélyeztetett. A szívfrekvencia terhelés utáni csökkenésének üteme is informatív: ha a pulzusérték a terhelést követő egy percben kevesebb, mint 25-tel csökken, az túledzettség, betegség vagy szívprobléma jele lehet. Alapos kivizsgálásra van szükség abban az esetben is, ha edzés közben a sportoló nem tudja elérni az ideális maximális pulzusértéket (220-életkor).
Rendszeres sportolás mellett hasznos a nyugalmi (ébredési) pulzus gyakori mérése is. Ha reggel az átlagosnál gyorsabb szívverést tapasztalunk, az annak a jele, hogy a szervezet nem tudta magát megfelelő mértékben kipihenni. Ilyenkor javallott az edzés intenzitásának csökkentése. A megfelelő regeneráció hiánya növeli a hirtelen szívleállás bekövetkeztének kockázatát.