Légzésszám

A légzés azon működések összessége, melyek során az energiatermeléshez szükséges oxigént a szervezet felveszi a külső környezetből, hogy a sejtek anyagcseréjét biztosítsa.

A légzésszámot más néven légzési frekvenciaként is említik; azt mutatja meg, hogy a személy egy perc alatt átlagosan hány légvételt hajt végre adott körülmények között. Egy átlagos felnőtt személy esetében ennek átlagos értéke nyugalmi állapotban körülbelül 12-16 légzésszám.

A légzési frekvencia olyan tényezőktől függ, mint a kor, az izgalom, az idegrendszer állapota, az étkezés, az izommunka, a levegő páratartalma vagy a légnyomás. Szaporodik a légzésszám a fizikai igénybevétel során, a testhőfok emelkedéskor, a légzőfelület csökkenésekor, illetve különböző betegségek hatására.

Nyugalomban a légzésért felelős izmok munkája csekély mértékűnek tekinthető, az anyagcsere nagyon kis százalékát teszi ki. Terhelés vagy nagy erőkifejtés során ez az érték jelentősen megnő, melyhez a szervezet a légzési perctérfogat növelésével alkalmazkodik; emellett a légzésszám is fokozódik. A légzési perctérfogat az egy perc alatt kicserélt levegő mennyiségét jelenti, ennek mértéke átlagos esetben 6-8 dm3. További hatásként a tüdő hajszálereiben keringő vérmennyiség is megnövekszik, melynek hosszú távú következménye lehet a légzőfelület megnövekedése. A nyugalmi helyzetben jellemző értékhez képest fizikai munkavégzés közben a légzési frekvencia értéke nagymértékben megemelkedik, elérheti a 30-40-et is.

A sportban is megvan ennek a jelentősége, hiszen egy edzett ember egy-egy légvétel esetén több levegőt cserél, így a légzésszám, más néven a légzési frekvencia kevésbé növekszik. Erre azonban érdemes a sportolóknak tudatosan figyelniük, hiszen a szapora légzés felületessé válhat, melynek következtében ájulás vagy eszméletvesztés is kialakulhat.
Kevésbé edzett személy esetében ez az érték magasabb, kevésbé képes a megnövekedett igénybevételhez gazdaságosan alkalmazkodni, így a légzőizmok hamarabb elfáradnak. E jelenséget egyrészt az okozza, hogy az oxigéndús levegő kevesebb időt tartózkodik a tüdőben, melynek következtében az időegység alatt felvett oxigén mennyisége jelentősen csökken, és egyfajta oxigénhiányos állapot áll elő. Másrészt a vér széndioxid koncentrációja csökken, aminek jelentős szerepe van a vér kémhatásának meghatározásában, így a vér kémhatása lúgossá válik. Ebben az esetben célszerű, ha tudatosan szabályozzuk a légzésünket: érdemes ritkábban és mélyebben venni a levegőt.

A fizikai igénybevétel hatására hosszú távon a tüdő légzőfelületének növekedése figyelhető meg. Ennek következményeképpen a tüdő maximális légzési térfogata, az ún. vitálkapacitás is növekszik. Ez az érték nem azonos a nyugalomban egy lélegzetvétel során kicserélt, átlagosan kb. 0,5 dm3 levegővel. A vitálkapacitási értéket úgy kapjuk meg, ha maximális belégzést követően tüdőnkből erőteljesen a lehető legtöbb levegőt préseljük ki. Ennek értéke átlagos felnőtt személy esetében 3-4 dm3, sportolóknál ennek mértéke elérheti a 6-7 dm3-t is. Sportolás közben célszerű, ha tudatosan szabályozzuk a légzésünket. Érdemes ritkábban és mélyebben venni a levegőt a vitálkapacitás nagyobb mértékű kihasználása érdekében.